sokan biztos csodálkoznak, hogy alig várom már, hogy visszakapjam az eredeti életem és megszabaduljak végre a szentendrei álomtól...itt egy kicsit terhes ugyanis napi 24 órában készen állni arra, hogy újabb módjait találjuk ki annak, hogy bocika miként tudna reagálni egy apró pici részeg csókra , ami valahol valami buliban csattant el a fiúja és egy idegen természetesen büdös ribanc között

én nyitott vagyok a barátnők problémáira egyszer, max kétszer....extrémen durva esetben háromszor...
azt viszont senkitől nem viselem el, hogy csak akkor esziki/iszik/zuhanyzik/pisil, ha én is... mert egyedül olyan rossz...ha ezek ketten szakítanak, akkor sajnos rövid időn belül el kell tűnnöm a városból, engem ne utánozzon senki

annyi vigasztal, hogy jóóó sokat biciklizhettem, főzhettem, olvashattam (bár tegnap már inkább a szebó ervin szépséges napsütéses foteljében szundikáltam és olvasgattam délután, pedig itt kevesebb ember, nagyobb fotel és sok könyv várt volna, amit persze nem tudtam volna kihasználni az említett ahlálos sérelem miatt)

ja és még annyi, hogy rájöttem már a negyedik gourmet könyvét kiolvasva, hogy ebben a főzésben van valami varázslatos dolog... itt nincs mit elrontani...kreatívnak kell lenni és a végén olyan, mint ha zenét szereztem volna, festettem volna, vagy akármi...és úgyanúgy a a a hatása alá kerülhetnek mások is...kár, hogy rövid ideig tart, mert meg kell enni :D