janikovszky éva: ájlávjú

ma felkeltem reggel és nem igazán volt kedvem egy iskolázós szürke kis napoz, de aztán jött egy villamos (a film címmel ellentétben, ahol ugyebár busz jön) én elkezdtem olvasni a tegnap szerzett könyveim egyikét...semmi extra, egy idő hölgy ír az életről, a régi szép időkről, a szép jelenről, a mindennapok szépségeiről, apróságokról, amit csak egy idős hölgy vehet észre egy szürke kis napban... ettől jobb lett a kedvem, de a helyzet nem változott, aztán rám mosolyogtak, segítettem levenni egy babakocsit, miközben a busz nem parkolt be rendesen a rákóczi úti megállóba... a kislány is oda kacagott és a mamája meg igazán hálás volt ott a kipufogógáz kellős közepén...ezt még észrre se vettem volna, de szabad félórámban bementem egy könyvesboltba, ahol az eladó és egy kissé agresszív anyuka küzdtek azon, hogy az anyuka állítása szerint létező biciniákat végre megtalálják...én ugye egyedül voltam így kicsit nyitott volt a fülem a külvilágra és sikerült segítenem egy szóval..biciniumok, kodály, nem biciniák...az eladó is hálás volt...kedvezményt ugyan nem kaptam, de azért megköszönte, hogy felmentettem a félórás meccs alól, amit az anyukával vívott...aztán még mindig alig volt fél hat, találkoztam, beszélgettem, megint találkoztam, megint beszélgettem..nem voltam végre egyedül, ott voltak akik ép akkor kellet, hogy ott legyenek...aztán megint hálás volt nekem valaki, mert útba igazítottam... én meg mindannyiuknak örültem ma, mert jó érzés volt emberek között lenni...ha giccses is, de tényleg, és mindez attól, mert elolvastam, hogy mi janikovszky éva szerint az ájlávjú, meg a hasonló apró igazságok...imádok ilyen történeteket olvasni...kinyitják az ember szemét, fülét, kezét