az a jó a nyárban, hogy utána az ősz jön, ami a kedvenc évszakom, de míg az emberek többsége tavasszal esik bele a szerelembe magába, addig én ősszel élem ki minden elfojtott év közbeni romantikus hajlamom és sétálok faleveleket rugdosva, sállal, kabátban, pulóverben, kesztyűben...
alig várom, hogy hulljanak a falevelek, ami szép lesz a városligetben, de pont ugyan a városliget miatt lesz szívfájdító és magányos is, mivel az messze van..olyan messze ahol akartam mindig is lenni és most visszavágyom...hogy miért nem lehetek én független...pedig egy kicsit az is vagyxok, de nem eléggé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése