azt hittem naivan, hogy tudok eleget inni egy kolibulihoz és megmutathatom, hogy nem vagyok kulturálatlan és bunkó, de valahogy mégsem sikerült... igaz, hogy egy szám után finoman megkérdezte egy fiú, hogy üres-e a szobám...hát üresnek üres, de én itt szépen feladtam a kulturálódást és feljöttem a szobámba, ahol azóta belekezdtem újra a sátántangóba, amiben pont ugyan ott akadtam el, ahol legutóbb...egyébként a fiút egy számomra intelligens kérdéssel sikerült lerázni egy magyar zenei géniuszra vonatkozóan...itt dőlt el, hogy a szobám tele és én nem mutatom be senkinek a továbbiakban, hogy kulturált vagyok
ja és nem csak miskolc van tele olyan arcokkal, akik a már sajnos elmúlt szerelmi életemről kérdeznek, hanem a koli is...hogy egy osztály ilyen nagy lehet és ilyen sokhelyen jelen van, azt el se tudom képzelni... az én osztályom közel se ennyire kiterjedt...érdekes
1 megjegyzés:
ahhoz hogy igazán magas szintre emelkedhess, le kell süllyedned mélyre, vagy legalábbis meg kell tanulni a mocsárban járni. :)
de mi is volt a zenei géniuszos kérdés? most már kíváncsi vagyok. :)
szerelmi életedről nem foglak kérdezni. :)
Megjegyzés küldése