Lassan át kéne neveznem a blogomat az időmilliomos élete címmel. Egyre több forrásból kapom ezt a fejemhez, hogy én időmilliomos vagyok. Hát bevallom, igen. Azoknak a szemével nézve, akik ezt mondják, ez teljesen érthető állítás, mert olyan dolgokkal foglalakozom, amik másoknak csak akkor és úgy férnének bele, ha minden más fontos dolgot háttérbe szorítanának, vagy nem csinálnának egész egyszerűen. Csakhogy, ami másnak fontos dolog, az nem biztos, hogy nekem is az, hanem ami nekem fontos az, az, ami másnak a sokadrangú. Én információfüggő vagyok. Imádok tudni dolgokat. Nem komplex a tudásom néhány témakört kivéve, egy vicces kis szakmát választottam, egész mások szemszögéből érthetetlen dologt tartok hivatásomnak, ha van egyáltalán ilyenem. Viszont minden, de minden dolog, amivel foglalkozom az azért működik úgy, ahogy én szeretném, hogy működjön, mert ezer forrásból adódik össze. Ehhez az ezer forráshoz össze is kell gyűjteni mind-mind a dolgokat. Nevezhetném inspriáció gyűjtésnek, amikor blogokat olvasok, honlapokon tekergélek, filmográfiákat és discográfiákat töltök le, de ezt nehéz lenne hitelesen előadni, hiszen egyelőre semmi, na jó, kevés dolog valósul meg ebből a hatalmas adag inspirációból, DE egyre inkább azt érzem (és ezért is írom le ezt), hogy ezeknek célja van, egyszer valahova bele fog passzolni minden, össze fog állni a bigger picture. Sosem leszek építész, hiába szeretek az építészetről kutakodni, vagy zenész, hiába ismerem elég sok oldaláról a zenét/zenélést. Valami leszek, ahol majd ezeknek lesz valami értelme, mert majd másképp húzom oda azt a vonalat, vagy más színt választok. Steve Jobs is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, sose akarnám magam hozzá hasonlítani, de mégis. Belemagyarázás is lehet, de azért elég nagy urban legend, hogy mert kibukott a választott szakáról ült be typográfiát hallgatni az egyetemre, amiből aztán felépítette az Applet. Kicsit egyszerűsített így a sztori, de azt hiszem a lényeg érthető belőle. Sose tudhatom, hogy a sok időmilliomosan elvert percem miben fog kiteljesedni. Klasszikus értelemben semmit sem tanulok meg rendesen, inkább azt jegyzem meg, ami körülöttem van. Szóval ez egy kemény munkának is tekinthető és akkor tuladjdnképpen elég nagy mártír vagyok, hogy éjt nappalá téve, úton útfélen, reggeltől estig dolgozom valamin és mindez nem elég, mert valamiből egyelőre még pénzt is kell keresnem.
Kemény az időmilliomosok élete kedves barátaim.
4 megjegyzés:
hú, milyen jó is a tipográfia
Köszönöm Neked ezt a bejegyzést, jó volt így reggel elolvasni! :)
(Mellesleg Rád én sosem gondoltam volna időmilliomos emberként.. Mindig csinálsz/csinálnod kell valamit, az időmilliomos nem ilyen.)
De tök jó, hogy értékeled az ilyen dolgokat is. :) Mindig úgy van, hogy engem minden hülye apróság fellelkesít, hogy találtam egy csatornafedelet még a Magyar Királyság idejéből, meg tudom, hol lehet piros, pöttyös bögrét venni. És nem sokan lelkesednek velem, meglepő módon. :D
Igazabol biztos vagyok benne hogy sok olyan ember van, aki racsodalkozik ilyen dolgokra, csak fel sem merul benne, hogy mast is erdekelhet. Pedig olyan jo lenne ezeket megosztani :)
Megjegyzés küldése