Majdnem :)

Majdnem beléptem a gumicsimagyár női focicsapatába, mert idén Észtországban lesz a focikupa, de kiderült, hogy a kiutazást nem teljesen állja a cég. Ha nem ingyen van, akkor meg mégsem kezdek bele a fociba. Bár érdekes lenne.

tegnap két éve dolgozom a gumicsizmagyárban. mondjuk ez bőven több, mint a leghosszabb férfivel folytatott kapcsolatom... csak időközben elhalványodtak az érzések és már nem vagyok szerelmes a munkámba... előbb-utóbb szakítanunk kell.

Azért jó abból a szempontból a nagyvállalat, hogy néha meglepődsz olyanokon, hogy bemutatkozik egy félisten neked, hogy you know, nekem írod a kéréseket, amiket én megoldok neked. nem mintha ettől ismernénk egymást, csak az emailek másik végére én sose képzelek embereket, plána nem élyen féléket.

Ma hétszázszor kérdezték meg tőlem, hogy akkor melyik cafeteriára mi vonatkozik, mert a csoportban én vagyok a MindentElolvasó és a MindennelKépbenLevő ember... Na a cafeteria mondjuk nem vonatkozik rám. Ezen 4x meglepődik mindenki, úgyhogy ma olyan szintű hálát éreztem a kis GoodLearningOpportunity barátom iránt, mikor valaki újra feltette a kérdést és ezt mondta:
Zsófinak nem kell cafeteria, ő visszaadta, hogy osszák szét azok között, akiknek igazán szükségük van erre . (Erre volt aki azt kérdezte, hogy tényleg?)
Hála és köszönet ezért... nagyon jót nevettem.