Nem is akarok blogot írni, az nálam azt jelenti, hogy igazából az apróságos dolgokat nem tudom megosztani senkivel ami rossz, nagyon rossz, alapjában kérdőjelezi meg azt, hogy igazából élek-e. Aki ismer, márpedig feltételezem, hogy olyanok olvassák majd a blogom akik ismernek, márha tényleg lesz blogom, akkor azok tudják, hogy a távolság elég nagy úrként urlkodik mostanában fölöttem...Mind fizikailag mind életstílusbelileg, de ha a fizikai távolság nincs meg akkor az egész harmónikusan működhet, mert a két fél kiegészíti egymást, de most minden felborult...
Van az ember, aki tisztában van minden apró információval, hogy mit láttam, tapasztaltam, éltem az elmúlt pillanatokban, és vagyok én, akivel mindez történik...Na most a van az ember úgy él ,hogy elindul és majd csak lesz valami, így indult el ma reggel és érkezett meg Krakkóba és így indul tovább Gdanskba, míg én akivel elvileg történik a valami, én itthon ülök és holnap a nyagapámmal megyek majd egy ingyenes komposztálóról szóló előadásra...Mindenki mérlegelhet, hogy élek-e, vagy nem...Nekem megvan a saját véleményem...
A kérdés az hogy MIT CSINÁLJAK??? Hát na erre kezdtem el én másodszor is blogot írni, az előzőt korán reggel ,na ezt most késő este...
Jelzem nem a legjobb érzés, hogy már megint ide jutottam, mert amikor az előzőt abbahagytam éppp a lehető legboldogabb voltam az egész eddigi életemben és ezért most elég szarul érint, hogy nekem megint szükségem van blogra...nyavalyogni...hurrá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése