esernyő

Az esernyőmet elvittem egy régiségkereskedőhöz...azaz több is látta, de csak egy tudott érdemlegeset nyilatkozni. Kiderült, hogy a szépséges szépség eredetileg napernyőnek készült feltehetőleg a századforduló környékén. A gyengébbek kedvéért árulom el, hogy ez azt jelenti, hogy körülbelül 100 éves lehet, de inkább több. A bácsi azt hitte, hogy csak az értékére vagyok kíváncsi az egyébként szobában álló darabnak. Amikor megmondtam hogy az ára nem érdekel és egyébként nekem ez AZ esernyőm, akkor kissé leesett az álla. Szakai ártalom, hogy ami régi, azt nem lehet használni. De nagyon büszke voltam ám, mert halomra dicsérték. Kézzel faragott a nyele, a fa valószínűleg nem magyar területről származik, inkább valami masszív északi darab (megkérdeztem, hogy norvég lehet-e...ééés igen..akár az is lehet) Azért atipikusak a küllői, mert nem esernyőnek, hanem napernyőnek készült, ami szebb úgy, ha sok részre van tagolva a vászon... Na az enyém sok részre van tagolva, tehát alapvetően gyönyörű :D Azért is megdicsértek, itt már engem, hogy ilyen szépen karban van tartva...ez mondjuk bálintnak köszönhető...ő kenegette napokon eresztül oliva olajjal a lakk mentes részeket... dárga esernyő igazán érdemelne már valami esőfélét, hogy ne kinyitva is tetszeleghessen, nem csak zárva, úgy, hogy csak én tudom mennyire atipikus és mennyire gyönyörű