akár olvasod, akár nem én azért elmondom neked is majd meg a nagyvilágnak is, hogy baromira elegem van abból, hogy azok számítanak különlegesnek és extrémen bizarrnak, felhőtlennek és boldogságosnak, amikor együtt vagyunk...miért nem lehet ez normál állapot? akarok én még hegyekben mászkálni más hétvégéken is, meg biciklivázon ülni, meg kifeküdni a napsütéses létre, meg nyálas módon naplementét nézni a kilátóról... miért nem lehet ez mindennapos? miért kell attól félni, hogy ez elmúlik, mikor annyira tudnánk mi ezt hosszú távon csinálni...a többit szóban...
jajj de messzire tudnék most futni, hogy együtt lehessünk szabadon...