csillagvirág és zitationkunst

lehet órát sötétben ülve, minden szó nélkül megtartani... mindenki bámulja a falra kivetített képet, hallgatja a zenét, a klippet nézi, a képeket, közben figyel arra, hogy kúsznak elő a word dokumentumban a betűk, amik élőben és ott keletkeznek, mert a tanár csak ül az asztalnál és a monitoron kérdez, választ nem vár érzi, hogy mit lehet és mit nem...sötét, semmi fény...csend...csak zene, de mély, lágy, kemény. aztán metallica, aztán sined o'connor, aztán megint egy kis sabrina, közben gyilkoló állatok és emberek...egy kérdés, hogy mi a sznobéria, mi a művészet, tvmaci és kimegy a teremből...aztán mindenki utána és csak állnak az emberek, hogy szavak nélkül, csendben tanultunk valamit és jó volt