a kisebbik bálintka szemben áll velem és fotózgatja a torzuló arcomat, mert a lábam görcsben áll,abban a pózban megmerevedve, ahogy a drága net bejön a nappalinkba...nem...nem kényelmes és igen...netfüggő vagyok...úgy tűnik....
nem is vágyom semmi másra, mint egy kis régi fajta house maratonra, vagyhát vannak jó ötleteim, de ezekre nincs megoldás...meg nincs is karácsony...
holnap végre pestia...holnap végre kezdek valamit magammal és nem csak pizsiben döglök a lakás különböző pontjain és hallagtom, hogy milyen jófej egyerek vagyok is én...jó lesz...tényleg...aztán meg csak történik végre valami és feleszmélek egy reggel, hogy mégse mindig a legnehezebb utat választom, csak mert keménynek akarom hinni magam...így lesz és így lesz jó...
na megmozdult a lábam, net elment...majd később elküldöm a világba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése