eltáncoltam a kis cipőmet

szinte évszázadokban lehet mérni, hogy mikor voltam utoljára táncházban, pedig milyen jól esett a kis lelkemnek... jót táncoltam és moldvai révén még vágtam is dolgot... meghát megéreztem egy kedves fiú illatot, ami olyan jól esett, aztán beazonosítottam a hozzá tartozó figurát..az sem volt kellemetlen és még táncoltunk is... és igazából abban is el tudtam merülni, hogy utána megtalálta a hozzá illően bájos és kellemes barátnőjét, akivel olyan de olyan csodaszépen táncoltak székit, hogy végképp nem tudtam betelni a látvánnyal... komolyan gyönyörű volt, meg együtt ordítani, mozogni is olyan fuhhh... időnként kell ilyen is... nem csak a vadulás...

+ lebeszéltem egy embert az andragógusságról...