azt álmodtam, hogy önmagammal értekezek a kortárs és a román kori építészetről...

http://napsutesben.blogspot.com/2010/06/mokakacagas-muzeumok-ejszakaja.html

én vagyok a többes szám másik fele, szóval nagyjából ugyan erről tudnék a tegnap estéről beszámolni azt az apró megjegyzést hozzátéve, hogy a Zwack gyárban botrányos unicum illat van és úgy néz ki a belső udvar, mintha a sörgyári capriccio-t forgatták volna ott, kicsit több kosszal, meg kicsit több Pepin bácsival...
ja és az is kimaradt, hogy a várbusz oldaláról szereztünk egy facebookos Like! Postit-et

ennyi, nem is ragozhatom tovább, mert vár a kék tejberizs :)

először levágtam a hüvelykujjam papírral, aztán egy félrekattintás eredményeképp szétküldtem 226 e-mailt. azóta folyamatosan csörög a telefon és mindenkinek egyesével magyarázhatom meg a szitut és ha már kiküldtem, akkor azt is, hogy hogyan kell regisztrálni/archiválni. persze mindenből automatikus másolatot kapott keresztanyám... büszke lehetek magamra... de ez mind semmi a nap tartogat még meglepetéseket, az öcsém most hívott, hogy főzzenek-e annyival többet a nőjével, hogy nekem is tudjanak küldeni a borsós valamiből... ma nem úgy viselkedik ,ahogy én ismerem... és még előttem áll egy találkozás az ovis szerelmemmel... juhuhúú

nem szeretem a saját hozzáállásomat mostanában az éjszakákhoz...többször pánikolva ébredek, hogy jajj mennyi az idő, ugye nem késtem el...sosem késem el...6 óránál még sosem volt később...ma is valami hasonlóra ébredtem, csak nem aludtam vissza rögtön, mert esett...és olyan nagy problémaként éltem meg az egészet, hogy mivel menjek, mit vegyek fel... nincs is már vízálló cipőm, mindegyikre lyukat varázsolt a fém pedálom..- bérletem nincs, a potyázástól meg elszoktam már... hozzábújtam a piros takarómhoz, hogy hátha az majd megadja a választ, de legalább behúzhatom magam egy paplangombócba és jobb lesz... nem lett jobb... 6 perc múlva official is csörög az órám, min 3x, nehogy elkéssek... ma reggel egy félőlény vagyok

kanál, kanalas gém, kanalas kém, mindig special agent akartam lenni, ebből megvan a special

egy ideje érzem, hogy a kiskanalak beszívtak a saját kis világukba...egy szép darab a kávémba, limonádémba, asztalon felejtve és rögtön előbújik a kisördög, elkapja és a táskámba helyezi, vagy csak simán a kezembe és végigkopogtatom a dózsa györgy út összes oszlopát... utoljára a egy a kertemben bányászott egyszerű darabot hoztam haza, amit anett a földről túrt elő...de a büszkeségeim közé tartozik egy rózsás kis giccses példány, a finnairtől apa által lopott (valahol ez lehetett az első darab), egy hosszú nyelű a zappa caféból, egy németországból, egy norvégiából, meg több darab innen-onnande ezek mind az enyémek ám..ha bekerülnek a közös fiókba, igényt tartok rájuk, ha én elkerülök a közös fiók mellől...irigy vagyok na... de egyszer úgy tűnik volt valaki a szívemnek olyan kedves, hogy nekiadtam egy lopott ezüst kanalat...azaz még most fejtegetjük, hogy ugyan arról beszélek-e én, mint ő...ha nem ugyan arról, akkor hé világ, kérem vissza azt a szép igazi, mély ezüst kiskanalat...

Kezdem megszokni ezt a pénteken az anyámra babysittelek dolgot..nem is olyan rossz...olyan könnyen fel lehet dobni...tegnap elvittük a kertembe és ott iszogattunk meg szétcsipkedtettük magunkat a szúnyogokkal megint...de tudom, hogy jól érezte magát, pedig nem az ő világa...

kinyitottam a szemem és valaki a 3. emeletről bámult be a nyitott ablakon...rávigyorogtam és a másik oldalamra fordultam