hazamenni ebédelni azért jó, mert otthon azt lehet csinálni,amit csak akarok, viszont azért nem jó, mert azt pont nem lehet rendesen elkezdeni sem...
de legalább jót ettem becsinált levesből meg tiramiusból... képek anettnál facebookon
végre megint van időnk enni... hogy lett ez?

nem lett jobb. sehol nem tartok. semmin nem tudtam változtatni.
utálok nyafogni, de jajj. nem tetszik ez így.

duck & cover

Mennyire jogos, ha az ember egyedül dönt? 3-ból kettő szerint ne legyek szar alak... 1 szerint over és nincs mellébeszélés... aztán itt vagyok a túloldalon én, aki kattog napok óta, aki tegnap azt a kifogást kapta, hogy nem megyek át, mert esik az eső... ma conversation lesz... utálom ezt... minek arról beszélni, amiről tudom, hogy nem működik... és minek beleszólni abba, ami nem megy magától? és akkor ezek után majd minden este tartja elém a műsortervet, hogy hova mennék? vagy majd én megmondom, hogy hova 100x, ő meg majd egyszer, aztán egy fél év múlva kapom a fejemre, hogy mert mindig az van, amit te akarsz
utálok gonosz lenni, de utálom azt is, ha magyaráznom kell, hogy mit szeretnék
olyan ez, mint a viszonyom a tengerrel. először úgy láttam a tengert, hogy két hétig vitorláztam, azóta a tengerparton feküdni valami olcsó kielégülés.
egyszer már működött conversation nélkül, akkor most már megint minek az?
az esernyő miatt van az egész... mert tegnap esett és ott volt nálam az én tökéletes esernyőm, ami romhlmaz volt és amikor megmutattam anettnak meg bálintnak rögtön tudták, hogy mit látok benne. mert tudták, hogy én vagyok az az akárkibárki, aki az ilyen dolgokat szereti... és ő? ő mit tud rólam? tetszett barcelona, bírom a norvégokat, nem vagyok féltékeny típus, dolgozom, andragógus vagyok, valami hülye képzés miatt szombaton is hamar kelek és rengeteg hülye kép van rólam az interneten.
ez még nem én vagyok... én többet tudok az ex nőjéről.

péntek este... this much fun

hiába raktam rendet a laksásban, hiába főztem vacsorát, hiába készültem fel bármire is...egyedül vagyok, kibontottam az utolsó üveg alkoholt (ami mellesleg nagyon finom édes pezsgő szileszterről, thank you guys, életet mentett), ami itthon volt, elszívtam egy fél doboz cigit...tanulás helyett bámultam a monitoron mások filmbeli fiktív életét... nem így terveztem ezt az estét... nagyon nagyon nagyon nem...

anyukám érdeklődve kérdezte, hogy mi van velem meg az istvánommal (omg, ide jutottunk, hogy mindenkinek saját istvánja van), merthogy ő lenyomozta és nagyon jó véleménye van róla. az egyik barátnőjének a legjobb barátnője a csoporttársa volt a fiú öccsének és a barátnő vallott a másik barátnőnek, aki vallott anyámnak, aki aztán nekem... kicsi a világ és mellesleg a felnőttek kurvára unatkozhatnak, hogyha ezt beszélik meg...ráadásul telefonon, mivel anya nincs is otthon... szóval ha az anyám beindul, akkor a miskolc, budapest, debrecen, tatabánya távolságok eltűnnek és minden kiderül... kinek van még nyomozni valója? van kit a feladatra állítanom...

egyébként nekem van gonosz mostohám

Szegény fiú, akinek nem tudom megemészteni a nevét... eltelik lassan egy hónap, hogy egyszer sem ejtettem ki a gonosz mostohám által megbélyegzett nevet a közelében... örök életére hé fiú marad....

old friends

A mai nap a nosztalgia a semmittevés és a régi barátok jegyében telik el. Ezer éve nem hallottam kristófról, de ma beszéltünk skypeon. aztán megrendezésre kerül az ezer éves kertyparty, sörrel, borral, de viszonylag kis hejehujával. nem leszünk túl sokan, csak pár old friend. és hiába telnek a napok már megint csak egy számot hallgatok.