tudom ajánlani az it's alright hotel costes jazz remixét napinditási dolognak, mert én ma ezt hallgattam, onnantól végig vigyorogtam a napot... először is úgy döntöttem, hogy mit nekem tél mit nekem sztrájk akkor is kombinálom a bicikli köhögés szoknya dolgot és még eddig nem tűnt végzetes döntésnek...aztán szépen végig majomkodtam a napot , kaptam egy kisebb folytogatást a másik tanárbácsitól, hogy okok, hogy állandóan a neten lógok, de akkor miért is hármas nekem a jegyem :D ezek után pofátlanul egy mondattal letudtam fél nyolc magasságában az első vizsgámat ,amire komolyan és lelkiismeretesen tanultam...de itt még nem volt vége, mert túl jó kedvem volt hazamászni, úgyhogy felhbuzd0tottam egy kedves embert alkoholizálásra, amiből étterem lett borozgatással és a gyerekes csacsogás helyett felnőtt dolgokról beszéltünk, mint pl arról, hogy hogy is fogunk élni ha már nagyok leszünk (család, kölykök, ház, kommuna és annak szabályai) aztán kutyakakiba léptem, hogy megmagyarázzam a felettébb szerencsés és jókedvű napot...
záróakkordként pedig épp akkor kapcsoltam be a bringám dinamóját, amikor hirtelen minden lámpa kialudt a távoli budai hegyen, ahol épp tekerésztem...épp abban a pillanatban...
és még ezt mindig lehet fokozni...épp hármat kell már csak aludnom ahhoz, hogy birtokba vegyem a hétvégi kis házikót az árpádkori templomkülönlegesség közelében...
vége a nyafogásnak, innentől már csak füligérő szájjal vágok neki a reggeleknek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése