Csak hazaértem...szép volt...először ragyogóan sütött a nap, aztán gyönyörűen esett a hó, nagyokat barangoltam, aztán meg várt rém a manólak, ahol még én is lehajtott fejjem másztam be az ajtókon és könnyen elértem a plafont is...
aztán összebartákoztam a 90 felé közelítő Szidi nénivel, aki meghallván, hogy egyedül vagyok fiatal lány létemre az egész házban, rámmozdította az unokáját, hogy majd szerez nekem a fiú tökmagolajat...a tökmagolaj továbbjutott, szegény fiú nem.
voltam életemben először katolikus misén, ahol el is határoztam, hogy nekem tetszik ez a reformáció dolog, bár sok érdekességet tapasztaltam... persze Szidi néni elintézte a legjobb fűtött padot (persze az unokája mellett), és mire odaértem, már mindenki tudta a drótot, hogy honnan jöttem, mit tanulok, miért is vagyok ott... így csomó emberrel beszélgettem... A templom mondjuk önmagában is nagyszerű mese, mert ilyen szép árpád kori templon szerintem kevés akad...nagyon szépen fal van újítva, de gondosan vigyáztak az eredeti díszítésből megmaradt falfestményekre és feliratokra is... meés, de tényleg
nagy kedvencem a házat kiadó lányok édesapukája, aki minden reggel olyan 7 óra magasságában finoman bekopogtatott két pohár és egy üveg pálinka társaságában, amit persze nem utasíthattam vissza, de jött az öreg este is és millió dolgot mesélt...katonaságról, TSZről, helyiekről, a községről, meg bármiről ami épp eszébe jutott...aztán persze azt is mindig megtudtam tőle, hogy merre induljak, mit nézzek meg, mit ne, kivel jó jóban lenni, kivel nem... persze Szidi nénivel nagy barátok, úgyhogy ő is foglalta nekem a padot a templomban
a történet kihagyhatatlan és már sokak által ismert része a kedves kis egérke, aki innen a szobámból sokkal kedvesebb, mint onnan a szobámból..mert ott vígan szaladgált, rámászott a szekrényre...nem vagyok én annyira városi lány, hogy féljek az élőlényektől, de az egereket...na azokat nem bírom, viszont szegénynek valószínűleg szarabb hétvégéje volt, mint nekem, mert második napra már megfélemlítettem és eltűnt..valószínűleg halálra ijedt attól, hogy hangosan pakoltam a fát a cserépkályhába, vagy attól, hogy hangosan lapoztam...
szóval egy jó kis trip volt és vasárnap még a szlovén határt is megsimogattam...szép tőle, hogy ilyen közel volt hozzám :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése