a mázlista fajtámat
hetente váltogatják, hogy magyarul, vagy angolul beszélnek és ez a hét a magyar
azt hiszem nem vettem észre és leszart egy sereg madár meg beleléptem egy csomó kutyaszarba és valószínűleg az összes ruhámat fordítva vettem fel...
innentől akkor i am in...nem rógnak ki :D

Tudom, hogy nem túl barátságos, hogy azon háborgok néha, hogy dolgzonom is kell a munkahelyemen, viszont most tényleg és komolyan szar a helyzet... Reggel óta a 3. kávét iszom és alig várom, hogy végre lemehessek dohányozni, mert rettegek attól a pillanattól, amikor felhívnak, hogy akkor gyere dumáljátok meg a heti teendőket a nagy nagy nagyfőnökkel
én nem tudok angolul...én béna vagyok...hivatalos és protokolláris szutiációkban meg gyűlölök jelen lenni...nem az én terepem... ok, hogy képes vagyok emberekkel kommunikálni, de nem irodai dolgokról,meg fénymásolásról, meg nyomtatásról, meg zsolnay porcelánba kávéfőzésről...
5ig itt ülök majd egyedül, úgy hogy nincs kihez szólnom és hergelem magam... minek kell nekem ilyen hülye szituációba keverednem...
max kirúgnak, de először gondolom ezt úgy, hogy nem kéne

beszélgessünk a barátságról és a szeretetről :D

ma annyi de annyi emberrel beszéltem, olyan jó volt másokra is gondolni
felhívtam, akit tudtam, ráírtam, akire tudtam és örülök, hogy azért mindenki rendben van, helyre áll, vagy helyre fog az élete
az időseb ismerőseim között (főleg anya barátai köre) annyi a megtört élet, viszont a saját barátaimban annyi lehetőséget látok, mindenki tart valamerre, igyekszik okos döntéseket hozni, reményeim szerint húsz év múlva mi nem romhalmokon fogunk csücsülni
persze, történnek negatív, meg kiszámíthatatlan dolgok, vannak problémák, de mindenkinek ott a lehetősége a boldogságra és ha nyökögnek is keveset/sokat azért a levegőben még mindig több a pozitív hatás, mint a negatív... nyilván ez életkori sajátosság, de akkor is
örülök, hogy ilyen embereket ismerek...a külföldre mászkáltakat meg különösen boldogan személem

a kísérleti konyha ma életem első spárga akciójával gyarapította a tapasztalatokat...finom lett, be is csűrtem egy negyed kilót vajban párolva... a hatás most érkezett meg csak igazán, mert kiderült számomra, hogy tényleg hat a vesére és tényleg érdekes szaga van, mikor ürülni kezd...szóval nem urban legend, pedig mivel a neten olvastam nem nagyon hittem benne...
spárgával csak óvatosan

feszültünk egymásnak, mint test a testnek, volt egy koncert, ami azt hiszem betalált...tudják azok a fiúk, hogy miről kell énekelni...de jó volt, mert jött az érzés, hogy ez így most megintcsak olyan jó...meg azért felkelni is szép azért, hogy az ember végigmássza a vásárcsarnokot aprólékosan kikérdezve mindenkit mindenről (tudom, hogy hogy néz ki a kakas meg a disznóhere, hogy kell spárgát pucolni, meg úgy egyébként) hazafelé meg a sok öltönyös fiatal láttán eszembe jutott, hogy ma érettségi van... én meg két év alatt úgy kicsavarodtam abból az iskolás önmagamból...mennyivel másabb célok mozgattak, mennyire más dolgok éltettek... jobb lett...szerintem hosszú távon biztos jobb lett, meg talán okosabb is lettem azóta... felnövögetni kúl

movies

szerencsére hiába teszek be filmet, hogy arra tudom, hogy jól tudok aludni, az elejét meg a végét mindig mindegyiknek látom, a többi rész meg általában úgyis megy fejből
nyálas meg minden, de akkor is jólesik időnként ilyeneket nézni

cirkusz és kenyér

nem is volt puskáspeti, egész nap dübörgött a playback, a színpad mellől elzavartak a kölyköknek pillangót gyártani, DE
ingyen ettem egész nap, korlátlan sör és vodka fogyasztásom volt, aminek köszönhetően végül lilinél kötöttem ki...estem szépet és tartalmasat bringával megint...áradt belőlem a szó egész este, megint beszélgettem bettivel, de fogalmam nincs, hogy mit és miért hívtam
tömören attendingeltem a városliget majálison