Tegnap megszereztem a diplomámat. Egyelőre szóban és virtuálisan, mivel a diplomaosztó maga számomra sosem lesz valóság. Sokat mérlegeltem, de nem maradok itthon és megyek el erre a felemelő eseményre, hanem inkább az idei Mojito- Napszemüveg Eventet választom.

Holnap felvételizek, ma pedig a végletekig rontom a munkamorálom azzal, hogy függvényeket írogatok hatalmas excell táblákba.

Nem kéne nekem semmit tenni egy kicsit? De.

Mi a fontosabb?

Jó fizetés, biztonság, szar munka helyen,
vagy bizonytalanyság, nem szar fizetés jó munkahelyen...

Hosszú gondolkozás után erre az egy kérdésre egyszerűsödik a problémakör, amiben holnap szeretnék döntést hozni. Ötletek? Én a másodikra szavazok, kivéve ha az első lehetőség valami csoda folytán nem szar munkává változik.

imádok nőkupacban dolgozni, mikor valaki, valahonnan nyakláncokat, fülbevalókat hoz be. ilyen egyszerűen feldobni egy esős napot mással nem lehet. én is szereztem magamnak áron alul olyan szépet, amilyet már régen akartam.
francba, hogy ettől csak jobban szeretem a munkám és csak jobban taszít az IT Support Helpdesk.

Testen kívüli élményem volt este. Nem az a klasszikus magam fölött lebegek dolog, sokkal inkább ijesztő.
Úgy elaludtam álmomban a kezem, hogy egyáltalán se semennyire nem éreztem a jobbat. Hiába fogtam meg a másikkal, olyan volt, mintha egy hulla lenne, ráadásul gyűrődöt, mert nem tudtam mozgatni se. Ez annak fényében, hogy előtte éjszakába nyúlóan a sírhant műveket néztem tele hulákkal, elhagyott végtagokkal, stb, meglehetősen félelmetes volt. Sőt eszembe jutott, hogy Apa egyik kollégája egyszer részegen az asztalon támasztotta fejét és úgy aludt el, ami után hónapokig gipszben volt a keze, úgy elvalamiződtek az izmai. Aztán negyed órányi intenzív piszkálás után elkezdett rohadtul fájni, ahogy visszaáramlot a vér, de most már érzem mind a két kezem.

A hétvégén kiszabadultam a városból, no para a munka, lakás, stb miatt. Csak sunshine és holiday. Eleinte 2 pár, plusz én, majd szombat estére 3 pár plusz énre duzzadt a társaság, amitől eleinte féltem, de egyáltalán nem volt gáz, sőt. Baromi jól éreztem magam. Benne volt minden, amit akartam.
Kezdtük a napot egy délelőtti pálinka kóstolással... soha nem ittam még ilyan finomakat, bár lássuk be, hogy reggeli nélkül, árnyékos kóstolás után közvetlenül a napon sétálva sokszorosára javult a kedvünk és az emlékeink is valószínűleg megszépültek. Hogy biztos legyen a siker felültünk egy hajóra a szép napsütésben és áthajókáztunk a tó túlpartjára. Ott felmásztunk valami emlékműhöz, mert onnan szép a Velencei tó, aztán le a nap addigi csúcspontjához. Beültünk ebédelni a tóparton egy étterembe. Mindenki kikérte a saját kajáját, majd letettek a szomszéd asztalra valami gyönyörűséget. Ekkor mi feladtuk a desszertjeinket, és öten egyöntetűen úgy döntöttünk, hogy desszert helyett a hagymás rostélyost választjuk. A jól megrakott tál 3 percig sem élt az asztalunkon. Isteni finom volt. Nem tudom, hogy mikor ettem ilyen jót utuljára.
Ezek után vissza a hajóra, vissza a helyünkre, ki a partra, pancsolás, vásárlás az estére.
Közben megérkezett a 3. pár. Így kezdtünk el játszani egy őrült jó és 0 felszerelést igénylő játékot. Fokozatosan ittunk közben, de józanul is fájt a hasunk a sok röhögéstől, máskor is játszunk majd ilyet, mert kegyetlenül vicces volt, pedig nem vagyok az activity szerű játékok híve. Másnap még estig emlegettük az előző napi jeleneteket, mert tényleg nagyon jól sikerült a dolog, pihentünk is egész nap az árnyékban, kicsit rendbe raktuk magunk után a dolgokat, fürödtünk, söröztünk aztán hazavonatoztunk.
Imádom a spontán szerveződő társasági eseményeket és ez az volt a javából. Régóta erre vágytam már, nagyon régóta.

nem hittem volna, hogy valaha az angol és a német közl az angol fog jobban menni... pedig ma megtörtént... nem volt tragikus, de teéjesen meglepő... volt kb 3 percem aközött, míg az angolos és a németes csaj kicserélték egymást. ezalatt próbáltam az agyamban átkapcsolni a németre, de egyetlen mondatot sikerült csak mondogatni az átállási időben, méghozzá egy Quimby számból származó mondatot: Ich möchte meine Buse mit silikon aufpumpen. Nem hiszem hogy ez lett volna releváns válasz a miért vagyok motivált kérdésre. (bár meg lehet magyarázni)

SO, ha valaki érzi magában az tehetséget, akkor meghívom egy sörre és beszélgessünk németül. Bitte, lesz még egy csak német interjúm :)

fucking shit, hogy mi a francot kezdek szeptembertől az életemmel.
egy hét alatt kitaláltam az ötéves terv 5 hónapos variációját és az ma felborult megint...