újra...hol is?

Én most itthon vagyok?
nem hinném, de otthon se vagyok otthon, mert nincs saját törülközőm, és vendégként kezelnek...
de nem is vagyok ott annyit, hogy az teljes jogú ott lakásnak számítson, de akkor hol is lakok én tulajdonképpen???
itt? de ez meg nem igazi otthon, innen vágyom máshová, vagy mást is vágyok ide...
teljes fogalom és helyzetzavar...egyedü a keleti területén érzem úgy magam, ahogy mindig is éreztem magam, már majdnem otthon...a kérdés csak, hoyg merre...

őszül

az a jó a nyárban, hogy utána az ősz jön, ami a kedvenc évszakom, de míg az emberek többsége tavasszal esik bele a szerelembe magába, addig én ősszel élem ki minden elfojtott év közbeni romantikus hajlamom és sétálok faleveleket rugdosva, sállal, kabátban, pulóverben, kesztyűben...
alig várom, hogy hulljanak a falevelek, ami szép lesz a városligetben, de pont ugyan a városliget miatt lesz szívfájdító és magányos is, mivel az messze van..olyan messze ahol akartam mindig is lenni és most visszavágyom...hogy miért nem lehetek én független...pedig egy kicsit az is vagyxok, de nem eléggé

szeretnék egyszer igazi menyasszony lenni...úgy, hogy teljes biztonsággal tudjak odaállni és örökre

naggyon bonyolított

Azért nem fenékig tejfel az ember élete...ilyen kevés órám sosem volt egyhuzamban, viszont ilyen kevés óra sosem szívta még ennyire el az energiáimat...
furcsa volt ez a hét...nem szokványos, nagyon nem...már maga a tény, hogy olyan dolgokat és olyan emberekkel csináltam itt amit otthon is csinálnék, ha lenne rá lehetőség, az színesítette a történéseket, de egyébként is a sablonon túl is tök jó volt.
egyetlen bajom van, ami annyi csak, hogy nincs se napi se heti se semmilyen ritmusom...valamikor 6kor, van amikor tízkor kelek, van amikor 4kor, van amikor éjfélkor fekszem le, ezen kívül az órarendemben sincs semmi egyensúly...
szabad vagyok, mint a madár, csomó mindent csinálhatnék, de valahogy mégse jön össze, mert nincs ritmus...ezen változtatni kell, mert a ritmuson kívül minden naggyon zene:P

Budapest, ha esik

még jó, hogy mióta pesti létem életbelépett, ma először feladtam korábban a bulizást, ugyanis még nincs éjfél és az eső esik...
igazűból a cipőmön kívül semmi esőálló cuccom nincs...aaz egyetlen szimpatikus esernyőm épp kassán csücsül egy kedves esernyész bácsi polcán, aki az atipikus méreteivel próbálkozik az élete árán is megküzdeni, hogy majd egyszer legyen szép fa markolatú archaikus esernyőm
de nem is igazából kezdtem írni...a lányeg az lett volna, hogy szép két napom volt, csakhogy mostmár pesthez is tudok szép szerelmes emlékeket fűzni, tehát itt is van már csomó dolog ami láttán, hallatán nyakamba kapnám minden cuccom, és szépen hazatépnék vagy éppen kassára... a lényeg nem a helyen van
szép két nap volt, kár hogy vége

KO

Igazából szombat óta Budapesten vagyok, nem mentem haza...itt vagyok...minden este megküzdök a hazajutásért, napközben igyekszem minél kutúráltabb programot találni magamnak, meg néha a szobatársamnak is...ez a mai napon például úgy néz ki, hogy én felkeltem fél 11 körül, de a szobatűrsam már kilencre elment a közös programra...én már eleget ittam..feladom...nincs kedvem vetélkedni...a GT meg a tegnapi éjszakai túra elég volt...levették a melltartóm, földben meghúzgálták, bekötött szemmel rám adták, kockacukrot kellett ennem egy fiúról...egy na mindegy...nem véleményezem, még megtalálja a blogom...:S de volt rajta mindenütt cukor, az én szemem meg csukva volt...egy övcsatott beazonosítottam, meg egy cipőt meg egy szájat...itt biztos voltak kockacukrok ,a többit sejtem..undi volt...lihegett...na mindegy erről szól a csapatépítés...

kezdő kollégista

A kezdő kollégista ma befejezte az örökké tartónak csak tűnő nyáriszünetet, és elindult a nagy büdös Budapestre. A helyzet nem tragikus, nem is állandó, azaz lesz ez még jobb is...
Lehetne ennél sokkal szarabb szobám, sokkal rosszabb környezetben, sokkal messzebb minden emberi maradványtól, ami fontos nekem... Egész jó itt... Hogy mégis legyen valami jutalom is a napban kicsit elmentem az ikeába, ahol lábasokkal, konyharuhákkal, serpenyőkkel, tányérokkal, poharakkal és egyéb háztartási eszközökkel szemeztem, mint például a kávéfőző... nem hittem volna, hogy valaha eljuthatok ideáig, de megtörtént... és a függönyök....a nylon vacak helyett mennyi sok szépet vehettem volna, ha nem lennék kezdő kollágista, tehát csóró