lista

Köszönöm a felkérést én már írtam listát, amiről tegnap kipipáltam az órát... Karácsonyig esküszöm nem fogom hordani, hazaviszem a fa alá, aztán visszahozom. A hangfalat még meg kell konzultálnom a szakemberekkel. Tárgyi vágyaim tavaly nem voltak, idén hirtelen lettek, de ezeket nem varrnám senki nyakába.
Inkább hazamennék, mivel március óta, kivéve a Leventével közös tengerek közti kalandunk, nem volt egybe egy hét szünetem, még fél hét is alig, úgyhogy én csak úgy simán hazamennék. Ennék kedvenc sütimet, mert ugyan nem tojt nekem a mikulás, de még megmentheti bennem a gyerekkor érzését, ha Nagyi csinál kekszesalmást, meg Balázskának kókuszrudat. Bálintkának meg nincs is kedvenc sütije?

nem szabadulok az iskolától

lapozgattam a naptáramban és egyszercsak megint ott lett... februárban... a jelentkezési lap leadási határidő... ez minden évben egy hosszas agyalás jele, mióta a középiskola legvégére értem. Eddig mindig belecsaptam a lecsóba és választottam valami faszaságot... most is hasnoló bölcsességeket találtam ki, node szarból nem lehet várat építeni... elve csak állami, levelező képzések között keresgélek, a másik meg az, hogy ugyebár az andragógiából kb 4-5 dologra lehet tovább menni... ezek közül a társadalmi nemek tudománya, vagy vmi hasonló a kedencem. méltó válsztás lenne egy andragógia diploma után, de mégsem
jelenleg pécs tűnik döntősnek, illetve gödöllő... emberierőforrástanácsadó... hát nem szép... csak mostmár nem merek az emberek szemébe nézni ha megkérdezik, hogy miért választottam ezt. egyszer már előttem a nem volt jobb ötletem alapú döntést és íme a második kör, ahol úgyhiszem hasnoló színvonalon teljesítek majd.

have yourself a merry little christmas

nálam kezdődhet a visszaszámlálás. bettivel idén is megkezdtük a karácsonyi hangulatot a vásárlással. deisign vásár, aztán shoppingolás, aztán costa cafe... csak mert kell a hangulat. természetesen vettünk magunknak pár meglepetést, meg párat másoknak is.

teljesen értelmes gondolat az, hogy reggel evés közben h0reket olvasok? nem ... a gyomrom forog attól, hogy mindenki hörög és csapkod és dobálózik. nem vagyok biztos abban, hogy nem valami mesetévét kéne keresnem így reggelre...

Hajnalban kell sütni, hajnalban, amikor az éjszakáról maradt sötétség összevegyül a kelő nap fényével, s olyan konyhában, amely nem hideg a porcelános és zománcos edényektől, mint a kórház. Igen, a konyha félvilágosságában, az állott meleg úszkáló illatában s mély hosszú fateknőben, nem porcelánban, fában, mert annak az anyaga rokonabb a testünkével.

annyi mindent tudnék ehhez hozzáfűzni, de minek

megfertőztek

két monitort akarok, vagy egy übernagyot... így nem lehet dolgozni... értékes időt pazarlok el az ablakok közti mászkálással... (meg a blogírással) nem gondoltam, hogy valaha megérem ezt az érzést...

december

még nem szoktam meg, hogy az iskola ilyentájt megkönyörül rajtunk és dob nekünk karácsonyi pénzt...vagy hát nem tudom, hogy mindenkinek-e, vagy csak nekem. a nagyapám viszont csak engem hív fel, hogy aranygyémánt unokám hogyvagy, itthonvagy ezen kívül, hogy fiam vigyázz magadra, menj lassan, mert csúszik az út (otthon a kertben, ígyhát biztos itt nálam is). nem a nevemet nem tudják. még marikának szokott hívni. persze mindez megbocsájtható, ha magamnak vehetem meg az órát, amit kértem karácsonyra és nem ő szerzi be nekem a piacon (mert neki is onnan van a legjobb órája) és még duplázza a keretet, fiam majd mi eszünk száraz kenyeret hozzátoldással. persze mindent csak másodszorra értettem meg, mert közben a nagyanyám ord0t hátulról, hogy nem fáztam-e meg külföldön, meg nagyapám gyorsabban beszél, mint szokott (!) nehogy sok legyen a számla. december, advent, éljen a család :)