családi opus

a mai nap valahol ott kezdődött, hogy visszahozták a körülbelül 1001 éves hifinket, ami halottaiból feltámadva és az elmúlt 10 év bevett szokásával felhagyva elkezdett újra cd-t játszani. ez olyan meglepő hatást gyakorolt a családomra,hogy hirtelen elkezdtünk visszatérni a kb szintén 1000 éve nem hallgatott cdinkhez, mert eddig eszünkbe se jutott, hogy a dvd-be vagy a laptopba préseljük őket...na enniy a története annak, amiért stinget hallagatunk..most épp, de ki tudja mit hoz még a jöv... ez az ünnepmentes történet, de van ünneppel teli is:D jelzem ez a viccesebb
ma ugye halottak napja van..szép ünnep, boldog, értelmes...én nem látok benne semmi ünnepelni valót, nem látom a temetőbe járás értelmét...az elmúlt 18 évben szófogadó gyerekként alávetettem magam az ünnep következményeinek, de ma voltam olyan merész, hogy felnőttként fellázadtam a hagyomány ellen, és meg mertem állapítani, hogy max akkor megyek ki a temetőbe, ah este lezs és égnek a gyertyyák,addig én ennek az egésznek semmi értelmét nem látom, nekem ez az egész semmit nem jelent...sztem csak pénzkidobás és felesleges... biztos én látom rosszul...sokak szerint ez nálam csak egy védekező mehanizmus..lehet...én nekem nem kell temető ahhoz, hogy halottakra emlékezzek, annak semmi értelme...enm a testi halála miatt hoányolunk valakit..vagy aki igen az menjen sírni a temetőbe...nekem nem kell... semmin nem változtat...na a történet vége annyi, hogy anya elment, én itthon maradtam mondván, hogy majd holnap elmegyek oda ahova muszáj, meg este megnézem a kivilágított temetőt, mert az legalább szép, bár láttam már ezerszer, természetesen az öcsém követett engem..én gonosz boszorka vagyok