csütörtök, október 9

tessék lelökni a lánchídról, ha már nem bírjátok:D

Egyem a világ kicsi szívét...Hogy még mindig lehet annál jobban érezni magam, mint ahogy eddig éreztem magam...csomó minden cél áll előttem, és ha nem ismerném magam azt mondanám karrierista lettem, de inkább csak lelkesen tanulok, hogy egyszer majdcsak én is olyan szépségesen szép koliban lakhassak, mint amiben Bence...Gyönyörű tegnapom volt, és ehhez még az is hozzá tartozik, hogy a mai nap sem alakult rosszabbul... Jártam a földtani intézet zsolnai cserepeinek magasságában, ahonnan szét nézhettem, hogy miként is látszik ez a pest laposnak, majd úgy alakult, hogy munkám is lehet, hogy lesz...és találkoztam még Bencével is, aki fényezte előttem még az álomkollégiumot...hát nem szép?
és akkor még a romantikát meg se említettem...merthogy nem voltam ám egyedül...:D:D:D:D
tessék nyugodtan lelökni a dunába, tegnap felhatalmaztam a világot, de nem, tudok mit kezdeni, ki kell törnie az örömnek, küönben jó kedvemben felrobbanok....
egyem a világ kicsi szívét

1 megjegyzés:

Bálint írta...

C'est un tel monde.... :D