jaj ha én egyszer megtanulok valamit... mióta a torrentet tudom használni rohamosan fogy a hely a számítógépen...film, zene bemelegítés, utána... mi lesz így a tanulással..még jó, hogy csak az alvástól tudom ezzel elvenni az időt...:)

feminista nőhöz járok a szexizmusról tanulni...hogy miért?? hogy ilyen mondatot többet ne írjak le csak viccből...

janikovszky éva: ájlávjú

ma felkeltem reggel és nem igazán volt kedvem egy iskolázós szürke kis napoz, de aztán jött egy villamos (a film címmel ellentétben, ahol ugyebár busz jön) én elkezdtem olvasni a tegnap szerzett könyveim egyikét...semmi extra, egy idő hölgy ír az életről, a régi szép időkről, a szép jelenről, a mindennapok szépségeiről, apróságokról, amit csak egy idős hölgy vehet észre egy szürke kis napban... ettől jobb lett a kedvem, de a helyzet nem változott, aztán rám mosolyogtak, segítettem levenni egy babakocsit, miközben a busz nem parkolt be rendesen a rákóczi úti megállóba... a kislány is oda kacagott és a mamája meg igazán hálás volt ott a kipufogógáz kellős közepén...ezt még észrre se vettem volna, de szabad félórámban bementem egy könyvesboltba, ahol az eladó és egy kissé agresszív anyuka küzdtek azon, hogy az anyuka állítása szerint létező biciniákat végre megtalálják...én ugye egyedül voltam így kicsit nyitott volt a fülem a külvilágra és sikerült segítenem egy szóval..biciniumok, kodály, nem biciniák...az eladó is hálás volt...kedvezményt ugyan nem kaptam, de azért megköszönte, hogy felmentettem a félórás meccs alól, amit az anyukával vívott...aztán még mindig alig volt fél hat, találkoztam, beszélgettem, megint találkoztam, megint beszélgettem..nem voltam végre egyedül, ott voltak akik ép akkor kellet, hogy ott legyenek...aztán megint hálás volt nekem valaki, mert útba igazítottam... én meg mindannyiuknak örültem ma, mert jó érzés volt emberek között lenni...ha giccses is, de tényleg, és mindez attól, mert elolvastam, hogy mi janikovszky éva szerint az ájlávjú, meg a hasonló apró igazságok...imádok ilyen történeteket olvasni...kinyitják az ember szemét, fülét, kezét

kollégium part 2

ez az én formám... itt az este, holnap kezdődik az iskola, én nagyban várom, hogy a szobatársaim köül majd valaki megjelenik...meg is jelent egy lány, de kiderült, hogy nem a B szárnyban lakik, hanem az A ban...segítettem neki átcuccolni... nem kellett volna... az A épület messze szárnyal a Bhez képest... csomó szimpatikus ember van a folyosón, bezzeg nálunk már be is indult az egyetemista élet és isznak együtt a cigisvödör felett... megint nem érintett meg a kolis bandába tartozás... pedig lehet az jó is...ma láttam leventénél...szobák összenyitva, mindenki ismer és kedvel mindenkit... együtt élnek...pestiek is vannak, meg vidékiek, meg akárki... aztán ott van a hely, amit lesznoboztam..sztem ott is működik ez a dolog...lehet, hogy szar koliba kerülök mindig, de lehet, hogy alkalmatlan vagyok az effajta életre...
bár most én is a közösség része vagyok, itt ülök kb 100 emberrel a földszinten és szívom magamba az internetet :D azért poén...a végén még nagyobb kocka leszek, mint az öcsém... :D

hát itt vagyok, hát csaklejöttem a földszintre, hogy felvegyem a kapcsolatot a drága öcsémmel
aztán egész jónak mondhatnám ezt az idei szeptember kezdést, de nincs kedvem hozzá, bár van saját ikeás négylábú asztalom, rájöttem, hogy ősszel a legjobb az otthonérzetet megteremteni így gondolkozom, hogy hogy legyen otthonos a kis lakrészem, amit egyenlőre két még ismeretlen emberrel fogok megosztani....van egy lány aki már hagyott morzsákat arról, hogy él, és a továbbiakban a kollégiumban is fog élni... nem sokat tudok róla, de végigböngésztem a ruhatárát, bár ugye nem ruha teszi az embert, aztán megnéztem mind az egy darab könyvét, ami a minden elsősnek járó ténykönyv... tófk-os a leányzó, vidéki, mert ugyebár koliban él, ruhái alapján nem egy szélsőséges típus, van egy egész érdekes cipője, bár nem az esetem
végre a 49es villamos közelébe kerültem, amire azóta vágytam, hogy megnyitották a tömegközlekedők a szabadsághidat...
aztán még akartam írni, egy felemás, meg egy egész más koncertről, egy buliról, ami jó volt és hosszú idő óta először régi arcokkal találkoztam, beszéltem, na meg a többi, ami egy házavatáshoz szükséges...de ezekről majd máskor, ha megért rá a kedvem, vagy soha, ha a kedvem mindig éretlen és zöld marad :)

elmentem debrecenbe kiállításra..messiások...szerintem nem találó cím..egyszerűbb lett volna a halál...azaz annyiban igen, hogy tényleg végig a megváltást várja az ember, hogy mikor derül ki végre, hogy nem csak a szenvedésről, a vérzésről, a belekről, a halálról, a fulladásról, az égésről szól az élet, nem a merevségről, nem ennyire reménytelen...
aztán jön a megváltás...rózsaszín krisztus, műanyag krisztus, csíkos, tüskés, véres, arany...de valahogy nem segített...ottmaradt a több teremnyi élettelen élet, amire egyáltalán de végképp nem vágyom... lehet, hogy nem értem a művészetet, lehet, hogy mesékben gondolkozom, lehet, hogy kicsi vagyok még ehhez, de csak egy mosoly, csak egy valódi szín, vagy bármi számomra életszerű tűnt volna fel... tényleg lehet, hogy velem van a baj... egyáltalán nem erre vágytam, nem akartam a nyomorultabbnál nyomorultabb elképzelt életeket nézni, mert ettől én például nem éreztem szerencsésebbnek magam
aztán sétáltam, meg könyvesboltban ültem egy ideig, kicsit kiszellőztettem a fejem, meg hazajöttem...
egyébként ha valaki megnézné, akkor kíváncsi lennék a véleményére... komolyan...

googles szerint az élet

fogas kérdéseken törtem a fejem a napokban..válaszolnom kellett volna valami frappánsat, de nem jutott eszembe és mivel egyébként is cyber válaszon törtem a fejem, megkérdeztem tőle, hogy mi lehetne a válasz csak úgy random, mire ő készségesen kisegített:

Jesus is the answer

illetve

42

végül nem válaszoltam frappánsat, de azért...jó tudni