olyan szinten bediliztem, hogy el kellett mennem futni...különben nem is tudom mi történhetett volna...
egyszerűen remegek belülről a nemtudástól, azaz annak a kevésnek a tudásától, amit az iwiw csöpögtet a népnek...mert ugye egy adatlapról max az derül ki, hogy mikor járt ott valaki, meg mikor nem írt senki...gyűlölöm, hogy az információk eltűnnek a sok eszközben...miért nem lehet fejben titkolni az életet, vagy kimondani rendesen szavakban úgy, hogy közben hallja a másik...megőrülök...pedig tényleg nincs mitől, nincs minek, egyszerűen csak tudni akarom, hogy miért nem tudhatom..és mi az amit nem tudhatok...gyűlölök tudni úgy, hogy nem tudok...annak semmi értelme...
miért nem tudok én túllépni dolgokon, miért tartom magam olyan sokszor hibásnak, miért nem értek még bizonyos dolgokat, miért ragaszkodom görcsösen, miért nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel, miért érdekel, miért nézek a jövőmbe, miért akarom tudni, hogy mi lesz holnap, miért nem elégszem meg azzal, hogy pillanatnyilag most éppen nincs min kiakadnom és boldog vagyok, miért töltöm a net előtt az időm nyomozgatással?,mi a francért nem tudhatok meg mindent, miért kell ennyire kurvára szabadnak lenni, miért nem tudok furfangos lenni, miért nem vagyok nagylány,miért akarok mindig kislány lenni????ugyan mi a jó édes életért keresem az olyan dolgokat, amik nem is igazán de mégis teljesen nekem valóak?
oh mi lezs még itt addig, míg végre vissza nem mehetek pestre
egyszerűen remegek belülről a nemtudástól, azaz annak a kevésnek a tudásától, amit az iwiw csöpögtet a népnek...mert ugye egy adatlapról max az derül ki, hogy mikor járt ott valaki, meg mikor nem írt senki...gyűlölöm, hogy az információk eltűnnek a sok eszközben...miért nem lehet fejben titkolni az életet, vagy kimondani rendesen szavakban úgy, hogy közben hallja a másik...megőrülök...pedig tényleg nincs mitől, nincs minek, egyszerűen csak tudni akarom, hogy miért nem tudhatom..és mi az amit nem tudhatok...gyűlölök tudni úgy, hogy nem tudok...annak semmi értelme...
miért nem tudok én túllépni dolgokon, miért tartom magam olyan sokszor hibásnak, miért nem értek még bizonyos dolgokat, miért ragaszkodom görcsösen, miért nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel, miért érdekel, miért nézek a jövőmbe, miért akarom tudni, hogy mi lesz holnap, miért nem elégszem meg azzal, hogy pillanatnyilag most éppen nincs min kiakadnom és boldog vagyok, miért töltöm a net előtt az időm nyomozgatással?,mi a francért nem tudhatok meg mindent, miért kell ennyire kurvára szabadnak lenni, miért nem tudok furfangos lenni, miért nem vagyok nagylány,miért akarok mindig kislány lenni????ugyan mi a jó édes életért keresem az olyan dolgokat, amik nem is igazán de mégis teljesen nekem valóak?
oh mi lezs még itt addig, míg végre vissza nem mehetek pestre
2 megjegyzés:
Tetszik a bejegyzés.
Mármint stílusilag.
azóta kicsit megnyugodtam, de köszi
Megjegyzés küldése