emberfüggés

a helyzet az, hogy nem nekem val ez az egyedüllét dolog, könnyen beleszokok abba, hogy emberek között vagyok, beszélgetek, jól érzem magam, és aztán mikor magamra maradok hirtelen semmi nem jut eszembe ami felülírhatná a társas foglalkozások gyönyörét... néha jó egyedül, néhány helyen jó egyedül ,de sosem sokáig és sosem saját akaratomon kívül... ez így fog maradni egész életemben? csak akkor költözhetek be valahova ha valaki odaköltözik mellém, különben megkattanok? nem lehetek ennyire gyenge...vagy ennyire unalmas, hogy saját magamat se tudom elszórakoztatni... kellene nekem valami hobbi vagy ilyesmi, de minek, nekem a többi ember a hobbim...ezt nem fogom ma este megoldani
az talán jól esik, hogy cyber nem vagyok magányos, msnen van kivel beszélni, levelet kapok kedveset, sokat ezen kívül hét rendszeres olvasóval büszkélkedhetek(ez nyilván másoknak piti, nekem számít), akiket ezúton is üdvözlök és örülök nekik...