kedd, január 20

szép nap

Rájöttem, hogy nem szabad az agyamban előre lepörgetni, hogy hogyan és miként fogok hazaérkezni. MIninális elvárásaim voltak de tényleg: a megönnyebbülés, hogy három hétig a tanulás lehetőségére sem kell gondolnom és egy mosolygó arc amin azért picit látom, hogy örül nekem...
Ehelyett kaptam egy lehetőséget, hogy jövő hétfőn újraírjam az egyébként hihetetlen és tényleg megmagyarázhatatlan módon egyesre sikerült Fejlődéslélektan vizsgámat, és egy arcot ami bárminek jobban örült volna, mint a tiszainak... Azt kérte ma ne hívjam, ne keressem, ne építsek rá...majd ő keres, de akkor most mit is csináljak...minden programot elhalasztgattam, mert MA biztos VÉGRE minden nyomás nélkül lábat lehet lógatni együtt...
Nem írok nyomasztó bejegyzést, nekem is elegem van az oylasfélékből, sóval itt a feloldozás.

Én egyetlen dárga leventém meggérte, hogy megtanír sielni, miután kicsit több, mint egy vé alatt végig hangosan és dacosan tiltakoztam, mert sztem a íelés hülyeség, de most igeen síelni fogok...egyszr majd, először két lábn fogok állni:D
Aztán kinéztem egy csomó jó helyet, ahova el fogok menni akkor ha kicsit tisztábban leszek magammal.
Levettem a polcról legalább 5 könyvet, hoyg ezeket és most mind elolvasom, mert megtehetem és van időm rá, jelzem múzeum helyett, azaza azt kárpótolva köztük van Ortutay: Magyar Néprajz c. írtóvastag és ki tudja, hogy érdekes-e, de könyv...
Kismillió letöltött film vár rám, maikre eddig szintén csak enyhe lelkiismeretfurdalás melett gondolhattam.
van még csomó más is, de azokat már nincs kedvem leírni, mert mára ezeket tervezem megvalósítani atöbbit majd később:D

Nincsenek megjegyzések: