ma...meglepetés...

érdekes érzés eleve azt álmodni, hogy második világháborús önkéntes nővér vagyok(nem hat rám a német megszállás...á nem), de arra kelni, hogy ráérek-e ma egy miskolci napelbaszásra a kedves barátommal még furább...én már rég mély letargiába estem, hogy miképp fogom ezt a pár napot kibírni, már kezdtem az önsajnálatot az itthoni látványos szenvedést és erre áthúzza a számításaimat és egy egész napot együtt másztunk, ittunk, ettünk, vásároltunk végig...ilyen is ritkán fordul elő, azt hiszem ezért éreztem ma már szánalmasnak a big bang theoryt, ami tegnap még azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a többi részt is megnézem, nem csak az elsőt... olyan jól érzem most magam... egy szép új teázó-kávézó-könyvesbolt pedig még a karácsonyt is elém tolta tálcán kínálva...4 órát töltöttünk az egységben, ami alatt játszottunk, rajzoltunk, én maci alakú felhőket vágdostam, megismerkedtem egy 1973as tervezésü mont blanc tollal, ezüst kanállal kevertem a kávém(és nem loptam el a nekem igen igen tetsző kanalat a kávézó-teázóból->ez a mélységes tisztelet jele) a mézeskalácsfestés népi hagyományairól beszélgettem, találtam egy szerb antal fanatikust, kaptam egy rajzot k. b. korai korszakából....ez egyszer még sokat érhet:D
olyan szép volt ez a nap, pedig tegnap még azt hittem az lesz a programom, hogy temetésre megyek du, de anya felmentést adott...szép tőle, de tényleg...azt hiszem akkor szánt meg amikor reggel zilált fejjel kimentem, hogy bálint hívott és egyébként is önkéntes háborús nővérnek álmodtam magam... kicsit azt hiszem nem tudott hova tenni...:D:P