trárárárárá

megérkeztek a német megszállók...hát hurrá...egy mini szobába 11-12-13 ízlés szerint változó számú egyedet fogunk nagymamáéknál bepréselni...a létszám változása általában azzal jár, hogy azok akikkel értelmesen tudok beszélgetni, azok nincsenek ott, mert sajnos jobb indokuk van, mint nekem, és hamarabb feladhatják, vagy meg sem kezdik... van előnyös része is a dolognak....rájöttem, hogy igencsak jól tudok kissé ittas németeket szinkronba kissé ittas magyaroknak kissé ittas állapotban tolmácsolni, és fordítva...
már csak 6 nap és én mindenképpen szabadulok, de addig is éljen éljen éljen, hogy végre itthon vagyok ,ahol szeretnek engem és családi baráti légkör nyomaszt a pesti levegő helyett...
komolyan unom az állandó nyavalygásom, így leírom, hogy volt jó is azóta, mióta felkeltem, mert a négyzetrácsosamőbatábla kabátomat felvettem nadrággal is, ami egy síkabát esetében nem lenne meglepő, de engem azért sikerült meglepnie:D
egyedül én tudtam fintorgás nélkül megenni nagyi hagymás boros hányás ízű szószát, aminek ő nagyon örült...nem vagyok kemény csak nem érzek szagokat és ízeket, de ezzel megmentettem a vacsi becsületét:D
ezen kívül olvastam délután, úgy, mint régen..az ágyamban fekve, a narancssárga takarómban, a kislámpámnál..kicsit el is aludtam, de ez egy Szerb Antal-Pendragon legenda 3. olvasásánál annyira nagyon nem gáz, hiszen egész jól tudtam tovább álmodni a történetet, sőt viszonylag szó szerint...